Down syndromás gyermekek és egyéb genetikai eredetű kórképek kezelése DSGM-el

Dévény Anna O2 hiányos izomtónus-problémákra fejlesztette ki a módszert, feltételezése pedig az volt, hogy genetikai izomtónuszavarok esetén nem hatékony a módszer. A Down Alapítványban  Kissné Haffner Évának és Andor Ildikónak köszönhetően elindulhatott a DS /Down syndrómás/ gyermekek DSGM kezelése is. Alapja, hogy a DS gyermekek jelentős hányada hypotoniás izomzattal születik. A DS hypotonia és az O2 hypotonia tünetei között számos közös vonást találunk:

• megkésett mozgásfejlődés
• laza izomzat, melynek enyhe, középsúlyos és súlyos fokozata lehet
• "csipkerózsika álma" -passzivitás, motiválatlanság, túlzott nyugodtság
• lágy, tésztaszerű tapintatú izomzat
• rendellenes redők, ráncok
• izületek korlátlanul tágíthatók
• nyelési, szopási, rágási zavarok, fokozott nyálzás, szegényes mimika
• előre eső has, gravitációt le nem győző csüngő izomzat, szétfolyó lapockák, csapott váll, hátraszegett, nehezen előrehajtható fej
• oldalkülönbségek, torticollis
• feszített helyzetben előbukkanó behúzódások /letapadt izmok az izmok passzivitása miatt/
• habos, pufók izomzat /azonos izomtömeg mellett nagyobb térfogat/, vagy sovány benyomást keltő csökkent izomtérfogat
• a hypotonia lehet generalizált /azaz teljes testre kiterjedő/ vagy csak egyes területeken jelenik meg
• kimaradó mozgásfázisok /különösen kúszás-mászás

Különbségek DS gyermekeknél:

• a laza izületek lötyögnek, kocognak, ez azért van, mert a DS-el együtt nem csak az izomzat hypotoniája áll fenn, hanem az izületi tok és a szalagok szöveteiben is magasabb az elasztin nevű alkotórész aránya, ez a különbség a "sima" hypotoniával szemben /ahol normál izületi tok és szalagok vannak/ a kezelések meneténél kap jelentőséget.
• keveredhet O2 hiányos állapottal is, ezért helyenként feszes izmokat is találhatunk, míg O2 hiányos generalizált hypotóniánál ez nem jellemző
• könnyebben luxálódó-luxálható /ficamodó/ izületek
• kevésbé motiválható a gyermek, az értelmi fejlődés jelentősebben befolyásolja a mozgásfejlődést, ezért párhuzamosan gyógypedagógiai fejlesztés is szükséges, a kettő egymást segíti
• nehezebben tűri a kötött helyzeteket
• gyakoribb a szívbetegség, epillepszia, leukémia, bélfejlődési zavar, gyengénlátás vagy hallás, erre nagyon kell figyelni

DS gyermekek DSGM kezelése:

Down syndróma esetén, saját fejlődésükhöz képest ugyanúgy felgyorsítja a mozgásfejlődést, mint az O2 hiányos gyermekeknél. A Down Alapítvány Korai Fejlesztőjében eltöltött 7 év alatt több mint 100 gyermeket kezeltem. Ennek tapasztalata:

• minden rendszeresen DSGM-el kezelt gyermek mászott a járás előtt
• különbség: a mászás 99%-ban 12 hónapos kor után indult el, de nem maradt ki
• a járás átlagosan 2,5 éves korra elindult / kivéve 3-4 gyereket, akik közül egy gyermek késve, azaz 1 éves kor után lett elkezdve, a a másik 3 gyermeknél súlyos betegségek és sok kórházban töltött idő lassították a fejlődést, leukémia, epillepszia, súlyos szívműtét, nagy fokú látászavar/, egyébként kezelés nélkül az elindulás ideje elhúzódhat akár 4-5 éves korig is, ami nem midegy a gyermekm értelmi fejlődése szempontjából, és amiatt, hogy a szülőnek mennyi ideig kell cipelnie a gyermeket-gerincfájdalmak jelentkezhetnek.
• nyelv kilógása csökkenthető, evés, rágás hamarabb beindul, karban tartja a hangképző izmokat a beszéd elindulásáig, tehát szebben fogja képezni a szavakat, hangokat

A kezelés fontos szabályai, amik eltérnek a hagyományos DSGM kezeléstől!!!!!!!!!!!

• a passzív feszített helyzeteket rövidebb ideig tartjuk, mert a gyermek kevésbé tolerál, valamint vagy nagyon szorosan be kell fogni a helyzetbe a gyermeket, amihez a szülő is kell, vagy inkább állandóan kiengedjük a helyzetből és újra visszarakjuk, mert ilyen laza izületi tok és szalagok mellett a gyermek saját maga luxálhatja izületeit, ha nagyon ellenkezik és mi erősen tartani akarjuk a helyzetet
• az előbbiekből is adódik, hogy kevesebb statikus helyzetet használunk és több mozgás közbeni kezelést végzünk, ezt jobban tolerálja a gyermek, nem áll ellen
• a terhelési helyzeteket nem csak a kor, de a fizikai állapot is meghatározza, szerintem pl. hiába 8 hónapos a gyermek, ha 4 kg a testtömege, nem fogom mászatni, mert nincs meg hozzá a kellő kondíciója
• gyakoribb az egyensúlyi probléma, és a rossz terhelés, ezért nagyon oda kell figyelni a pontos testsúlyáthelyezésekre, pl. felállásnál, állásnál, külön egyensúlygyakorlatokat is adtam a gyerekeknek, sőt járatásnál Dévény kezelés közben is egyensúlyfejlesztő terepen járattam a gyerekeket /puha felület, változó felület, lejtő, lépcső/
• a gyakorlatok megválasztásánál és a forgatásnál, figyelembe kell venni, hogy előfordulhat a nyaki csigolya luxálódása, de ezt csak 3 éves korban szokták ortopédián rtg-el vizsgálni, így minden DS csecsemővel óvatosnak kell lenni
• a szájkezelés minen gyermeknél szükséges

Néhányan azt gondolják, hogy a DSGM kezeléstől agresszívabbak lesznek a gyermekek, de ezt semmi nem igazolja, a 7 év alatt, a DS gyermekek között semmivel sem lett több agresszív gyermek, mint amennyi egyébként is párosulhat a szindrómához.

Az izmokat nem tudjuk túlnyújtani, mert fiziológiás határok között kezeljük az izmokat, és a módszer hatása nem a nyújtás, hanem a központi idegrendszer ingerlése. Ezért hyperextensiót sem alakítunk ki, sőt csökkenteni tudjuk a mozgásfejlődés felgyorsításával ezt a tendenciát, ami egyébként is fennáll hypotón gyermekeknél.

A sírás természetes reakció, ha olyat gyakorliunk ami nem megy, márpedíg azt kell gyakorolni. Ez a helyzet.

Tehát a DSGM egy olyan lehetőség a DS gyermekek számára is, amely biztosítja a megfelelő sorrendben, és minél optimálisabb időben történő mozgások egymásra épülését és elsajátítását, ezáltal megteremtve a legoptimálisabb testi és értelmi fejlődés /iskolai képességek/ lehetőségét, természetesen gyógypedagógiai fejlesztésekkel támogatva.

Egyéb genetikai betegségek:

Progresszív betegségek /izombetegségek, leukodystrophya/ is eredményes a DSGM terápia, karban tartja az izomzatot, megteremti a járás lehetőségét, ami ha a progresszivitás miatt rövid ideig is tart, mégis megadja a járás és mozgás örömét a gyermeknek, nem kell feltétlenül ágyban töltenie életének napjait, legalábbis kevesebb az ágyban, mozgás nélkül töltött idő, mintha nem lett volna kezelva. Ez, azt hiszem a gyermeknek és a családnak is jobb életminőséget biztosít. Egy súlyos NKH-s gyermekemnél ugyan a mászást, járást nem de fejemelést, fordulást, és a végtagok mozgását értük el, ami nagy eredmény az ő esetében. A szülőknek ez is nagy segítség, az ő kérésükre vállaltam el gyermeküket. Más ritka súlyosnak diagnosztizált genetikai betegségeknél is sikerült megfelelő mozgásfejlettséget elérni. Joubert syndrómás /izomszabályozás hiánya, mentális retardáció/ gyermekemnél a neurológus nem sok jót jósolt, mára a gyermek forog, kúszik, mászik, jár, kezd beszélni, ért. A járás szinte normál időben indult el, kb.4 hónapos lemaradást hoztunk be:-), bár én sem tudtam előre, hogyan fog alakulni. Tehát genetikai betegségeknél is lehet javulás, vagy valami értékes eredmény, így érdemes próbálkozni. Persze nem lehet garantálni az eredményt ritka kórképeknél, mert kevés a tapasztalat. Down syndrómánál, már van elég tapasztalat, ott egyértelműen nem csak hasznos, de fontos is a kezelés!